Mozaik
A mozaikot már az Ókorban alkalmazták. Kezdetben a kötőanyagba nyomkodott kövek, csontok, kagylók, cserépdarabok csupán egyszerű geometrikus mintát alkottak. A mozaik a görög kultúra klasszikus korszakában egyre jobban elterjedt, majd az igazi fellendülést a Római Birodalom hozta el. A fürdőkben már padló, fal és mennyezetmozaikot is használtak. A fürdők után a mozaik elterjedt a lakóépületekben és azok külső falán is.
A mozaikburkolat örök divat, mivel egyedivé és látványossá lehet varázsolni vele a falakat. Manapság a lakberendezésben a konyhákban és a fürdőszobákban elterjedt, de használják nagyobb helyiségek pl.:előcsarnokok, üzletek, irodák egyedi hangulatának kialakításához.
Az üvegmozaik alapanyagát tekintve üveg (neve is mutatja). Ennek előnye, hogy sav és lúgálló, kopásálló és ívek kirakására is alkalmas. Hátránya csak a ragasztásban és a darabolásban nyilvánul meg. A mozaikból többféle méret létezik, az 1*1 cm-estől a 10*10 cm-esig. Kétféle kivitelben készítik, az egyik a hálóra ragasztott változat, a másik a papírra ragasztott. A papíros és a hálós változatnak is vannak előnyei és hátrányai. A vásárlásnál arra figyeljünk, hogy egyfélét vegyünk, mivel a különböző kivitelűeknek eltérhet a mérete.
Az alábbi mozaik fajtákatvehetjük meg a csempeboltokban:
- egyszínű lapok, kevert lapok, márványhatású lapok
- buborékmentes mozaik
- arany, ezüst, kagyló mozaikok
- kristálymozaikok
- kavicsmozaikok stb.
Amire érdemes odafigyelni: A burkoló a vízszigetelés előtt átgletteli a vakolt felületet csemperagasztóval. Fontos, hogy fehér csemperagasztóval gletteljük a felületet, mivel előfordulhat, hogy látszódik a háttér színe a világos színű mozaikoknál.
Szakember gyakorlatára van szükség amikor több irányból szükséges íveket összefuttatni. Előfordulhatnak olyan részek, ahol a mozaikot darabonként kell felragasztani. Ez az időigényes munka sok türelmet és precizitást igényel. A mozaik vágása sem egyszerű feladat, de a végeredmény nagyon szép, ha az apró darabok tökéletesen illeszkednek.